Középsulis korunk óta a Celentano Pizzéria és Kocsma a törzshelyünk. Isteni, helyben sütött pizzák és melegszendvicsek, melléjük pedig válogatott cseh és belga sörök… Mi kell még?! Hát egy jó társaság: Foxi, Répa, Mókus és Pitbull. Még 9. osztályban ragasztottuk egymásra ezeket a hülye beceneveket, amikor a Celentanoban még kólát ittunk a pizza mellé. Az volt az elképzelés, hogy nem lehetünk menő banda külön becenevek nélkül, így valami furcsa asszociációs játékon keresztül elneveztük egymást. Bár Répa azóta feketére festette a vörös haját, Foxinak sincs „drótszőr” frizurája, és Pitbull sem morog állandóan, a nevek maradtak, és a barátság, és hála Istennek, a fantasztikus olasz pizza is.
Havonta egyszer összeülünk így öten, hogy ne tévesszük egymást szem elől, és egyelőre meglepően jól működnek a fixen bejáratott időpontok. Bár egyre gyakrabban hiányzik valaki olyan indokkal, hogy esküvőre megy, vagy beteg a gyerek, a legutóbbi alkalmon teljes létszámban képviseltettük magunkat.
Az este sztorija egyértelműen Mókusé volt, bejelentette ugyanis, hogy mióta nem találkoztunk, ő napelem paneles rendszert telepíttetett a háza tetejére. Mi csak pislogtunk, hogy ez mégis hogy jött. Elmesélte, hogy sokáig ő se foglalkozott a témával, de talált egy klassz céget, aminek a weboldalán minden kérdésre választ kapott, ráadásul egyszerű, mindenki számára érthető formában. Nem kellett zseninek lenni ahhoz, hogy megértse az oldal alapján a napelem működését, a szempontokat, aminek meg kell felelnie a háznak, vagy akár a felszerelést.
Meg is mutatta a honlapot, és közben a napelem működéséről magyarázott, hogy fontos, hogy ne keverjük össze a napkollektort és a napelemet, mert bár mindkettő a Nap energiáit hasznosítja, egészen máshogy működnek, és másra is valók. A kollektor ugyanis a Napból származó hőt hasznosítja, az utóbbi pedig a napfény, a Nap elektromágneses sugárzását alakítja át egyenárammá. Ez még viszont kevés a jóléthez, hiszen a háztartásunkban váltóáramot használunk, ezért tartozik a rendszerhez egy inverter, amelynek a feladata, hogy az egyenáramot váltóárammá alakítsa.
A napelemes rendszer esetén fontos a ház adottságait is megvizsgálni. Szükség van ugyanis jó fekvésre, tájolásra, fontos, hogy kevés árnyékoló elem legyen a közelben, fa vagy akár másik épület, a tető dőlésszöge is nagy szerepet játszik a hatékonyságban, és a tetőszerkezetnek is masszívnak kell lennie, hogy elbírja a darabonként kb. 20 kilós paneleket. Bár előfordulnak olyan esetek, amikor érdemesebb a földre telepíteni a rendszert, de a cég ezt a problémát is megoldja.
Fontos döntés még, hogy hálózatra kötött vagy szigetüzemű rendszert szeretnénk-e. Általában az előbbi a gazdaságosabb és biztonságosabb megoldás, hiszen ha úgy adódik, hogy nem termeltünk elég áramot, akkor a hálózaton keresztül ugyanúgy hozzájuthatunk, ahogy eddig, illetve a fel nem használt áramunkat is ide vezetjük vissza.
Viszont vannak olyan épületek, ahol nem megoldható a hálózati ellátás, ott tökéletes megoldás a szigetüzemű, független rendszer, mely lényegében csak a tárolás módjában tér el: a plusz áramot ugyanis akkumulátorok tárolják, nem pedig a rendszer.
Ekkora már mindenki előtt meg volt nyitva a weboldal, ott követtük Mókus élménybeszámolóját. De azt még mindig nem értettem pontosan, hogyan is lesz a fényből energia?
Szerencsére Mókus már tényleg kívülről tudott mindent, azonnal válaszolt is a kérdésemre. A paneleket egy üveglap védi, alatta szilícium alapú cellák vannak. Ezek gyűjtik össze a napfénnyel érkező elektromágneses sugárzást elektromos árammá, onnan pedig az inverterbe kerül, amit már ugye ismerünk.
Mókus annyira fel volt dobódva, megígérte, hogy a következő alkalomra magával hozza az első villanyszámlát, amit napelemmel támogattak meg. Ezen jót derültünk, és közben megérkeztek a pizzáink és az italaink is, ezért vigyorogva koccintottunk a mi újító barátunkra, és többünknek megfordult a fejében, hogy mi is a nyomdokába lépünk…