Kutatások kimutatták, hogy jelenleg a világ legnépszerűbb és legtöbb helyen elérhető étele a pizza. Nem véletlen: gyorsan elkészül, tápláló, és elképesztően finom. Ahány pizzasütő, annyi változat, és még elrontani sem olyan könnyű. Rendben, biztosan sokan készítettek már pizza helyett olimpiai diszkoszra inkább emlékeztető, kemény, szenes korongot, de ha valaki nem totális konyhai antitalentum, akkor azért egy egyszerűbbet össze lehet rakni. Otthon is elkészíthető finomság, szerintem valamennyiünk gyerekkorából élénken él az első egyszerű, szögletes tepsiben elkészített pizzája. De hányan tudják vajon, hogy ez egy sokkal ősibb étel, mint azt sokan gondolják?
Bizony, a pizza egy valóban ősi étel! Igaz, hogy mai formáját csak a 18. században nyerte el, de maga az elnevezés is már több, mint ezer éves! Az első írásos feljegyzés az i.e. 3. századból származik, és keltésztából készült, feltéttel megsütött ételt jelentett már akkor is. A pékek ezekkel a lepényekkel próbálták ki, hogy elég meleg-e a kemence, valamint a nap végén a maradék tésztát is így használták fel, amíg forró volt a hamu. A recept viszont még az ókori itáliainál is régebbi, Hérodotosz görög történetíró a babiloniaknak tulajdonítja, de Egyiptomban is kedvelt éteknek számított. Nem volt éppen egy fejedelmi étel, sőt, kimondottan az alsóbb néprétegek tápláléka volt, de ma sem igazán mondhatjuk el, hogy Warwick grófja ezen élne, vagy a norvég király asztalának főfogása lenne minden este. De az akkori formája még kevéssé hasonlított a maihoz. Úgynevezett fehér pizzák voltak, amiket tejföllel kentek meg, és szalonnapörccel, hagymával ízesítettek. Ilyen szempontból jobban hasonlítottak a mai kenyérlángosokra, mint pizzára, viszont a nevén először a 997-es évben nevezték. Innen indult el aztán hódító útjára. Akár a vékony tésztás itáliai, akár a vastag amerikai stílusút szereti az ember, biztos, hogy mindenhol fog az ízlésének megfelelőt találni.
A paradicsomos szószt csak az 1780-as évektől használják, és a mai napig a kevés autentikusnak számító pizzák egyike, a Margherita pizza is 1889-ben került először megsütésre. Igaz, Nápolyban már az 1830-as évek előtt utcai árusoktól lehetett pizzát venni, viszont ebben az évben nyitott meg az első, és még ma is üzemelő igazi pizzéria. Az következő áttörést az 1940-es évek Amerikája hozta el a “hazavihető” pizzával, vagyis a hazaszállításra megrendelt és elkészített étellel, majd a ’60-as évektől a házhoz szállítással. Ekkor indult be a gyorskaja-láz, innentől pedig megállíthatatlan lett a terjedés. A Domino’s Pizza volt az első olyan pizzéria, ami 30 percen belüli kiszállítást vállalt, különben a rendelés ingyen volt. Ezt utána sokan átvették, azonban még ma is ritkaságnak számít, hiszen kockázatos marketingfogás. Mindazonáltal a 20. században a világ majd’ minden országába eljutott a pizza, és sorra nyíltak az éttermek, amelyeknek a kínálatában ez is szerepelt. Hazánkban sem igen találni olyan, néhány fősnél nagyobb települést, ahol nincs legalább egy vendéglátóegység, ahol nem lehet pizzát enni. Meglepő módon a gasztronómiailag meglehetősen konzervatív Kínában is óriási népszerűségnek örvend, így tehát nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy milliárdok fogyasztják naponta világszerte.
Persze árnyoldala is van a dolognak, hiszen az előkészített, elősütött, fagyasztott pizzák is megjelentek, melyeket csak 10 percre bedob az ember a sütőbe, és máris eheti a pizzára emlékeztető ételt. Azonban ez ne tévesszen meg: a mirelit pizza a legegészségtelenebb ételek közé tartozik. Sajnos hazán élen jár a fogyasztásában, de amíg olcsóbb lesz a helyben, kemencében készültnél, addig bizony piaca is lesz. Plusz a modern ember nem szeret várni, és ami gyorsabban elkészül, azt szívesebben is veszi meg. Kinek van kedve tésztát gyúrni, keleszteni, megkenni, feltéttel megrakni és kisütni? Órák mennek el vele. Csakhogy a végeredmény bizony kárpótol! Az otthon készült pizza ínycsiklandó, és a gyerekek is imádni szokták. Azt rak rá az ember, amit szeretne, és egész biztos lehet benne, hogy egészségesebb, mint a fagyasztott borzalom.
Nem arra kell feltétlenül törekedni, hogy pontosan olyan legyen, mint amit egy akrobatikus ügyességű nápolyi szakács nyújt dobálással, ken meg fűszeres paradicsomszósszal és ízesít mozzarellával és bazsalikommal. A pizzában az a jó, hogy egyszerre háztáji étel és gyorskaja. Ahány ház, annyiféleképpen lehet elkészíteni. Ha valaki a szalámit szereti, akkor azt tesz rá, ha a sonkát és a füstölt sajtot, vagy a gombát és az articsókát, akkor azt. A szakácsnak szabad keze van, ízlés és igény szerint bármivel megpakolhatja a lapos tésztacsodát. A lényeg, hogy akinek készül, az azt kapja, amire számít, és amiért annyira odavan.